A szökés
Olyan hét éves lehettem, amikor öt uncsimmal (Prili, Matyi,Tina,Kriszti és Józsi), rá lettünk bízva a nagymamánkra. Anyukám, nem emlékszem, hogy hova ment, de egy biztos, hogy mikor megkérdeztem tőle indulás közben, hogy felvihetem e az unokatesóimat haza körtét enni, a lelkemre kötötte, hogy úgy próbáljam meg haza csalni és a kertbe szabadítani a gyerekcsapatot,( főleg úgy, hogy senki nincs otthon,) hogy biztos lehetek a felől, hogy apától tutira kikapok, a vetemény letaposása esetén. Ráadásul anya azt is közölte, hogy úgy merjek hazaszökni a csipet csapattal, ZÖLD körtét enni, hogy annak végzetes következményei lesznek rám nézve.
Végül is, ezekkel a fenyegetésekkel nem vette el a kedvem a dologtól, és mint már szakképzett értelmi szerző, próbáltam az uncsiaim szájába rágni a szökési tervet. A lényeg az volt, hogy "lemententünk a dimbes-dombos kert aljára játszani", ahol mama nem tarthatott alaposan szemmel minket. Nem tudom, hogy milyen oknál fogva, de Prili emlékei szerint a nagy haditerv során magunkhoz vettünk két kiscsibét is, akik elkísértek minket a végrehajtásra.És bár Tina és Prili próbáltak lebeszélni a dologról, mivel féltek,ettől függetlenül mégis velem tartottak.
Na szóval, míg mama abba a hitbe ringatta magát, hogy mi csendben játszunk, kiszöktünk a bandával, és loholtunk felfelé az utcán, egész nálunkig. Ahol végigtapostuk vagy 15-ször a kerti veteményt és leszedtünk egy jó nagy kosár zöld körtét és egy vedér zöld szőlőt. Épp a következő kertzsákmányolási hadjáraton tartottunk, amikor is Kriszti, vagy Józsi jelezte, hogy nyílott a kapu,vagyis valaki jött, ami nagy gyanúnk szerint csak az öreglány érkezésésnek fenyegető jele lehetett. Két perc sem telt bele, és meg is jelent mama...Mindnyájan félelmetes nagy ijedtséggel igyekeztünk elhúzni a csíkot és meglógni szerető nagyszülőnk elől,ami félig meddig sikerült is. Kriszti kiugrott a kerítésen, Prili Józsit követve a (belülről 0.5, kivülről 1.5 méter magas) tornác falról ugrott le/ki. Tina sikeresen elfutott a kert túlsó végébe, viszont engem( a leglassúbbat) és Matyit (a legkissebbet,kb 4 éves lehetett) elkapott a nyanyó. Amelynek jutalma az lett, hogy jól elagyabugyált kettőnket egy csípős pálcával...Mikor anyáék hazajöttek, anya csak letolt, mivel tudta, hogy mama már megadta a fizikai bűntetést.Azonban az igazi fejmosás csak akkor jött, amikor apa is hazajött a munkából, és meglátta a két kiscsibe mellett heverni a nagy kupac zöld gyümölcsöt. Olyan megalázó fejmosást nem sokat kaphattam életem során apámtól, mint akkor, de hát valljuk be, mindezekre számítottam már a tervezésnél :P. És még mielőtt elindultunk, akkor megmondtam előre az uncsi tesóimnak, hogy azért ez a kaland mégis csak megér majd egy verést :D.